Estefelé locsolok a kertben. A nap még dühödten villog, nem enged a harmincöt fokos hőségből. Elzárom a vízcsapot. Inkább lemegyek a kert végében csordogáló (esős időben gőgösen hömpölygő) patakhoz könnyedén átugrom. A túlparti mező mintha fittyet hányna az augusztusi hőségre. Az éles sárga fényben nézem a mező virágait, locsolás nélkül is fegyelmezetten virágoznak, sűrűn összeölelkezve, alázatosan és láthatóan boldogan… Majd lassan visszasétálok a kertbe a „civilizált” virágok közé… locsolás közben csodálkozva, megkönnyebbülve kissé irigykedve gondolok a vadvirágokra, igen, a természet rendben van, stabil… - Németh György – Egy gyógyszerész feljegyzései (Fotó: pinterest)

Az életed egy több ezer oldalas könyv, amit még most olvasol… - Németh György – Egy gyógyszerész feljegyzései

Mindenkinek van gyenge pontja. Az egyetlen dolog, amely a legnagyobb erőfeszítéseid ellenére mindig térdre visz, függetlenül attól, hogy milyen erős vagy… - Németh György – Egy gyógyszerész feljegyzései

Eddig te vagy az egyetlen ember, akivel valaha találkoztam, aki rögtön megérti, amikor akarok valamit… - Németh György – RP története

Ez egy nagy pillanat a nők számára. Hangosabbak, provokatívabbak és most már mindenki észreveszi őket… - Németh György – RP története

Csak azért, mert szerinted értéktelen vagy, ez nem igaz… - Németh György – RP története

Soha nem fogod megérteni, hogy mennyit ér számomra a mosolyod. Nagyon sokat… - Németh György – RP története

Ha arra várnunk, hogy készen álljunk, az életünk hátralévő részében várunk… - Németh György – Egy gyógyszerész feljegyzései

Beleszeretsz az utazásokba és előbb-utóbb azt veszed észre, hogy már sehol sem vagy otthon… - Németh György – Változások

Csodák és csodák között élni. Az ember néha milyen vak, hogy nem látja, és nem érzékeli a csodákat minden pillanatban. Az összefüggések csodáit, a rendezettség csodáit és az ismétlődések csodáit. Meg az emberek, tárgyak és helyzetek csodáit melyek hozzátartoznak az emberhez egy csodálatos rend és rendszer szerint. De időnként van egy pillanat a csodán belül, ahol Isten egyedül hagy bennünket és reánk bízza a döntést: ez az ember felelősségének pillanata, és ez a felelősség tölti meg értelemmel az emberi életet… - Németh György – Egy gyógyszerész feljegyzései (Kép: Cornelis Engebrechtsz - Triptych with the Crucifixion, 1520 (National Gallery in Prague))

Mindenki nyomot hagy az életünkben. Lehet, hogy egy mondat, egy érzés, egy élmény csak vagy egy rossz időszak. De ez a sok kis dolog tesz olyanná amilyen vagy… - Németh György – Egy gyógyszerész feljegyzései

Hová jutunk? Ki mit akar? Kiben mi van és kinek mi az útja? Kinek mennyi vak és mellékvágány jön össze? Számít? Maga az utazás, a játék a lényeg, a megérkezés, ha egyáltalán van ilyen, mellékes… - Németh György – Elküldött üzenetek

Csodálkoztam és nem is akartam elhinni, hogy együtt egy végtelen beszélgetés vagyunk… - Németh György – Elküldött üzenetek

Már egy hete nem beszéltünk. Amikor megpróbálok emlékezni az utolsó dologra, amit mondtál sajnos kudarcot vallok. Nem emlékszem. Valószínű nem figyeltem eléggé rád, mert nem tudtam, hogy egy hét csend lesz. Most remélem, hogy a jövő héten más lesz… - Németh György – Elszalasztott szerelmek

Igen… megéri a tökéletlenségeket. Megéri a rossz napokat. Megéri a jót. Megéri a zavart. Megéri a bizonytalanságokat. Igen… érdemes harcolni, és érdemes szeretni… - Németh György – Elküldött üzenetek