A hallgatózó kert alól a fa az űrbe szimatol, a csend törékeny és üres, a rét határokat keres. Riadtan elszorul szived, az út lapulva elsiet, a rózsatő is ideges mosollyal önmagába les: távoli, kétes tájakon készülődik a fájdalom.

„Mélyen a völgybon, Fűzfa berekben, Néha, titokban zörren a szél, S fent a magasban Pára alakban Halkan suhanó szellem: a Tél.” Edward Willis Redfield: Late Afternoon Reflections (c.1917)

„Ó emberek, gondoljatok ma rá, Ki Betlehemben született ez este, A jászol almán, kis hajléktalan, Szelíd barmok közt, édes bambino, Kit csordapásztoroknak éneke Köszöntött angyaloknak énekével.” Juhász Gyula Domenico Ghirlandaio: Adoration of the Shepherds (c.1482-85)

„Jég ül a fákon, fagy dala cseng. Csend van a földön, s csend odafent.” Tóthárpád Ferenc (www.facebook.com/nemethgy1/photos)

„Én már csak abból élek ha adok neked szívet virágot kacatot csókot csapongást örömet nem tudom mit csináljak nélküled?” Gyurkovics Tibor (John William Godward: Violets, sweet violets (detail) 1906) (www.facebook.com/nemethgy1/photos)

Lehullott három falevél észrevétlen az őszi ágról. És jött a szél, a messzi szél, egy messzi, másik, új világból.- Elröpült három falevél. ... Az egyik magasba vágyott: talált a felhők közt új világot, emelte, emelte a szél. ... A másik rohanni vágyott: magasba hágott és mélybe szállott, sodorta,…

"Ősz, te sokat tudsz: mert sétálsz furcsán és hallgatagon, s hervasztó, irgalmatlan szomorú szemeiddel befigyelsz minden ablakon." Dsida Jenő

„Ez már az ősz. Borzongva kél a nap. Közeleg a rozsdaszínű áradat. Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött - elnémul a rigó, el a tücsök...” Zelk Zoltán

„Itt van az ősz, itt van újra, S szép, mint mindig énnekem. Tudja isten, hogy mi okból Szeretem? De szeretem.   Kiülök a dombtetőre, Innen nézek szerteszét, S hallgatom a fák lehulló Levelének lágy neszét.”    Petőfi Sándor

A sárga lomb megreszket, levél hull, jön a dér. - Ó, minden, ami kedves, elmúlik, sírba tér. Az erdőbe a napnak ernyedt sugara vesz. Tán a búcsúzó nyárnak utolsó csókja ez... Sírni, zokogni tudnék, érzem - valami tép. Most, hogy bucsút kell vennünk, felújul ez a kép: el…

Ha nézem a világot a világ visszanéz azt mondom, összevisszaság ő feleli, teljes egész. Azt mondom, csupa valótlan a semmiség ragyog ő feleli, nézz meg jobban a valóság én vagyok.   Azt mondom, merő idegenség sok átsuhanó tünemény ő feleli, nézz a tükörbe amit…

Ha szeretlek, akkor hazugság, Amit igaznak hittem én. Hazugság a sírás, a bánat S az összetörtnek hitt remény. Hazugság akkor minden, minden, Egy átálmodott kárhozat, Amely még szebbé fogja tenni Az eljövendő álmokat.   Ha szeretlek, akkor vergődve A halált nem hívom…

Azt kérdezed tőlem, hogyan vártalak? Mint az éjszakára fölvirrad a nap, mint a délutánra jő az alkonyat, mint ha szellő jelzi a förgeteget – ezer pici jelből tudtam jöttödet. Mint tavaszi reggel a nap sugarát, fagyos téli este jégcsap csillagát, mint az alma ízét, tejet,…

Téged Isten dicsérlek és hálát adok mindenért. Hogy megvolt mindig a mindennapim és nem gyűjtöttem másnapra valót, hála legyen. Hogy mindig jutott két garasom adni és magamnak nem kellett kéregetnem, hála legyen. Hogy értenem adatott másokat s nem kellett sírnom, hogy…