És ez az egész, hogy kezdődött? - kérdezte Lili. Péter kicsit hallgatott, majd elkezdte: Egyik nap a takarítás közben kezembe akadt verseskötetből elolvastam véletlenszerűen néhány verset. Azután egyre többet és többet. A versek valahogy kezdtek átformálni. Átjárt tőlük a meleg, mint a jóféle…
Te vagy a legkedvesebb ember, akit valaha is ismertem. Nem a szavaid miatt, vagy amit velem tettél. Nem. Hanem azért, mert mindig hagytad, hogy jobb lehessek annál, mint ami éppen voltam… - Németh György – RP története
Csak ágyba akarok csúszni valakivel, aki varázslatos és megdobogtatja a szívem. Filmeket nézni és órákon át véletlenszerű dolgokról beszélgetni, csak ennyit akarok…
Mindig bátor vagyok, de ritkán azért félek, és ahogy látom a világot, a színeket, hallom a hangokat, úgy érzem, nekiláthatnék regényt írni… de valahogy sohasem jutok el az írógépig…